Űr-, vagy időutazás mindenkinek      

Novák Ábris

Egy közel negyvenperces ambient-zaj single, ráadásul a leírás szerint még hangjáték is. Ugye, hogy jól hangzik? Ez Noisesculptor új megjelenése, az Umbenennen.

Számomra ez egy utazás. Hogy térben, vagy időben, azt még nem sikerült eldöntenem. Egy dolog biztos, hogy nagyon könnyű egy egész történetet, egy egész univerzumot belehallani ebbe a single-be.

Erőteljes feedback-zajokkal és sok-sok izgalmas apró zörejjel vágunk neki felfedezni a világot. Észre sem vesszük, hogy már jócskán eltelt öt perc is, mikor éles váltással idegenné válik az eddig megszokott, körülölelő környezet. Csupán a neszek maradnak ismerősek, majd fémesebbé válnak azok is. Az egyre élesebben kiemelkedő zörejek és az azokat körülvevő zengés úgy hat, mintha egy misén omlana ránk a templom.

A káoszból csecsemősírásra emlékeztető zajok mintha egy gyermek születését testesítenék meg a ránk omló templomban. Ez a születés a környezet zaját, zűrzavarát is csillapította; elnyújtottabb, lassabb gesztusok érkeznek meg, amik megnyugtatók, mégis hordoznak magukban valami vészjósló bizonytalanságot.

Egyre élesedő hangokkal indulunk el a nyugalmas világból, mintha egy csúcspont felé haladnánk, de nem érjük el; a dübörgő basszus fölé új textúra bontakozik ki.

Ezzel visszatérünk egy ismerős helyre: az elején hallott feedback-nesz páros emelkedik ismét ki a többi hang közül. Mégis egy kicsit más, mintha az imént hallott születés közelebb hozta volna a természetet a hallgatóhoz, organikusabb neszeket hallunk. Az ezutáni kibontakozás megint ismerős, fémes, de ezúttal intenzívebb. Egy sokkal durvább, szinte katonás, indusztriális zajokkal tűzdelt világ tárul a szemünk (fülünk?) elé. Az utolsó pár percben mintha mindennek az összeomlását hallgatnánk végig, de nincs egy rendes befejezése, nem derül ki, hogy jön-e új világ, vagy mindennek vége.

 Ez a harmincnyolc perc mozivászonra kívánkozik. Sipos Róbert ismét irigylésre méltó szépséggel jelenít meg átélhető hangulatokat, érzéseket absztrakt zajokkal és textúrákkal. 

Az egész talán egy civilizáció története, mert mégis van minden külön részben valami közös kapocs. Esetleg mindegyik kis világ egy külön bolygó történelméből kiragadott pillanatkép.

Mindenkinek ajánlom ezt az utazást, de szigorúan idegenvezető nélkül. Úgy gondolom, mindenkinek egy teljesen más világ bontakozik ki belőle.



© 2023 | milyenlett? blog
Powered by Webnode
Create your website for free!