Tanulandó példa

Novák Ábris

Ha az emberfia tavasszal utazik valahová, nem számít arra, hogy hó fogadja majd ott. Engem is felkészületlenül ért a tél Prágában, de sebaj, legalább a kocsma- mellet kultúra (bocsi) is került a programba, múzeumokban, galériákban általában meleg van. Ki is néztem a prágai Nemzeti Galéria egyik épületét a közelben.

Eleve már az épületet sem hagynám szó nélkül. A Trade Fair Place 1925 és '28 közt épült funkcionalista stílusban, majd 1974-ben egy hat (!) napig tartó tűzben leégett. Ezután két évvel született meg a döntés a felújításról, ami lassan haladt és végül csak a kilencvenes években lett készen. Ekkor már egyből a Cseh Nemzeti Galéria vehette birtokba.

A látogatókat hét szinten várja három állandó és több időszaki kiállítás, a földszinten vendéglátóegység és közösségi tér, szóval nagyon-nagyon jól lett hasznosítva az épület.

Volt egy kiállítás, ami különösen megfogott, az "1956-1989: Achitecture for All". A kiállítás a hidegháború alatt formálódó cseh életstílusra fókuszál, azt az építészeten és művészeten keresztül mutatva be.

Indulva az 1958-as világkiállítás zseniális (később Prágában újjáépített) Csehszlovák pavilonjától a panelházakon, politikai nyomás miatt meg nem valósult terveken és egyébként a cseh médiaművészet fejlődésén át a Bársonyos Forradalomig jut el a látogató.

Nagyon jó volt látni, hogy míg itthon tűnnek el a modern épületek, szovjet megszállás alatt készített műtárgyak, más országokban van értékmegőrzes, helyrerakják a dolgokat. Ami nem jó, arról elmondják, nem söprik a szőnyeg alá (a kommunista diktatúrát nem sokan éltetik szerencsére ott sem). Viszont ami jó, mint például a nemzetközileg elismert csehszlovák modern építészet, vagy filmművészet, azt büszkén vállalják, nem bélyegzik kommunista maradványnak.

Azért, hogy a téma iránt különösebben nem fogékony szemlélődők is meglássanak valami újat, érdekeset, ez a kiállítás rengeteget tesz. A magyarázószövegek könnyen érthetőek és információgazdagok, külön tetszett, hogy minden épületnek a tervezőjéről, filmnek, szobornak az alkotójáról is adnak valami pluszt. Ahogy az ember elolvassa őket, abszolút érthetővé válik, miért van az adott dolog kiállítva. A bejárás során fel sem tűnik igazán az embernek, hogy a padok, paravánok és minden berendezési tárgy úgy van tervezve, hogy a témához organikusan kapcsolódjék, ezzel távolról is jól beazonosítható kis szigetek alakultak ki. Ha referenciaként valami meg van említve, akkor az embernek nem kell másik terembe átmennie, hogy megnézze megint, mi is az (mint oly sok hazai nagy kiállításon), hanem ott van látható helyen. Az ilyen apróságok tesznek varázsolnak egy kiállításból élményt. A kurátori munkáért Helena Huber-Doudovát illeti az elismerés.

A hazai nagy galériák a nyomába sem érnek sajnos a Prágai Nemzeti Galériának, sem modern művészeti tárlatban, sem kurátori munkában.

Fejlődjünk! Van hova...

© 2023 | milyenlett? blog
Powered by Webnode
Create your website for free!