Pletyka: Demó

Őze Ferenc

Kiadó: Szégyen kazetták, 2023.

"A depresszió, kedvesen tálalva"

A Pletyka együttes bemutatkozó albuma a Szégyen kazetták kiadásában 2023. február 7.-én jelent meg, amit a Bandcamp-en publikáltak. Ugyanekkor a Recorder blogon is megjelent egy cikk róluk. Bár erős ellenérzéseim vannak a rosszul összerakott, amatőr zenékkel kapcsolatban, amikre az igénytelen jelző helyett csak Punk címkét szokás ráragasztani, ezúttal mégis volt valami megérzésem a négy saját dalból és egy feldolgozásból álló demóval kapcsolatban, hogy hátha, és remélem, most nem lesz igazam.
Már a lemezborítójuk is az igazi 90-es évek világát hozza, amolyan otthoni rajzolgatás közepette megszületett grafika, mégis rendkívül szimpatikus az egész, ahogy nem akarják még csak a látszatát sem kelteni a manapság túltolt és erőltetett profizmusnak. S mivel ez a felütés, ez az amatőr és hiteles nyers komposzt végig kíséri az összes dalt, így mégsem kapcsoltam el a tizedik másodpercben, mint ahogy azt grandiózusabb kiadók tökéletesre kevert profi anyagaival szoktam megtenni. Sőt. Olyannyira nem kattintottam el, hogy napokon keresztül a fülemben csengtek a finom refrének, hogy vissza-visszatérve újra meghallgassam és még tovább figyeljek azokra a szövegrészekre is, amiket elsőre nehezebb kihallani. Mert ugyebár szerencsére nem kapunk semmiből sem konyhakész fogyasztóbarát terméket. Már a felvételi technika sem lett túlgondolva, néhány mikrofon, pont, ahol még nem torzít és megfelelő adagban jut a pergőből és cinekből, a lábdob még érzékelhető. A basszusgitár diszkréten játssza a negyedeket, semmi komoly nagy megfejtés vagy súlyos riff-ek, gitároknak nyoma sincs. A szintetizátorok nincsenek túlgondolva, jellemzőn két hang ismétlődik egymás után nyolcadonként, vagy egyszerű fülbemászó dallam szól végig. Az ének rendkívül természetes, nem ugrik ki az elegyből. Végig a hangszerek felett lebeg, csupán egy zengető és semmi varázseffekt, vagy csoda elektromos rásegítés. Nem akar sem pontos, sem szép lenni, csupán végtelenül természetes.

Az egész albumot jellemzi a LO-FI hangzás és bár Punk-nak is titulálták, mégsem mondanám annak. A melankolikus szövegkörnyezet ellenére sem érzem sem életuntnak, sem depressziósnak. A dalok olyan teljesen hétköznapi problémákat dolgoznak fel, mint az élet monotonitása, az idő, amit a mai korszakban már-már kötelező hasznosan és tartalmasan eltölteni, az állandó rohanás és lemaradás. Ismerős ez mindenkinek, ezért könnyű azonosulni a dalokkal.

Az albumra még egy feldolgozás is jutott (Fifteenth – Wire feldolgozás) és egy sláger is, amin komolyan meglepődtem, ez az AUG 31. A másik három track-nek is megvan a sajátos hangzása, mégis nagyon egységesen kapcsolódnak egymáshoz.

Összességében ez a Pletyka Demó albuma igazán ígéretes és remek hanganyag. Remélem, hogy folytatják, fejlődnek és sokat megtartanak ebből a természetes, keserédes világból. 



© 2023 | milyenlett? blog
Powered by Webnode
Create your website for free!