Tim Hecker - No Highs

Ádám Péter

Tim Hecker neve egy budapesti fellépése miatt került elém, előtte soha nem hallottam róla. Mivel többen ajánlották, gondoltam adok neki egy esélyt és meghallgatom a nemrég megjelent nagylemezét. Ezúton is köszönöm az ajánlásokat, a No Highs című lemez bekerült a kedvencek közé.

Mivel a dalok között érzésre nincs szünet és a hangzás is elég konzisztens, könnyen, már-már észrevétlenül, végigszalad a majdnem egy órás album. Dallamvilágát tekintve nem túl bonyolult, inkább a hangszíneken van a hangsúly, a terek és a panoráma izgalmas használatán. Az album egészét meghatározza a monotonitás (két dalnak a címe is ez): ismétlődő elemekkel van teletűzdelve, hosszan elnyújtva kitartott hangok fordulnak egymásba, békésen zakatoló egyhangos arpeggiok lüktetnek, éteri padokból készül az óvó baldachin a hallgató fölé. Rendkívül lassan, de nem unalmasan bontakoznak ki apró történetek, majd eltűnnek, mintha sohasem hallottuk volna őket, de az emlékük velünk marad.

A szintetizátorok egyeduralmát időnként akusztikus hangszerek próbálják megtörni, azonban annyira organikusan illeszkedve a hangzásba, észrevétlenül és ritkán, hogy ha a hallgató nem elég szemfüles, könnyen lemaradhat néhány rövidke oboa vagy szaxofon dallamról. A gépekkel ellentétben a hangszeres játék bája a pontatlanságban rejlik, az intonáció ingadozásában, a fizikai térben való létezésben és a játékos személyiségében. Ezek a finom paraméterek nemigen vannak jelen egy virtuális hangszerben, de még a szintetizátorok nagy részében sem, azonban ezen a lemezen mintha mégis elvesztené a hangzás a digitális stabilitást és időnként olyan, mintha egy lágy szellő hozná-vinni a hangokat a hegyek között: óvatosan megcsúsztatva a hangmagasságokat és átalakítva a térhatást.

Ahogyan a lemez címe is utal rá, nem halljuk azokat a megszokott csúcspontokat, amiket a pop daloktól vagy akár klasszikus zenétől várnánk. Sehol egy drop vagy egy tutti, de a saját maga definiált dinamikatartomány egészét bejárja és ezáltal intenzív és drasztikusnak ható mozgások vannak mind hangerőben, mind spektrálisan. Bar legtöbbször andalító hangokat hallhatunk, valahogy mégis tolakodó és intenzív is tud lenni.



© 2023 | milyenlett? blog
Powered by Webnode
Create your website for free!