A lélegző popzene

Novák Ábris

Én szeretem a popzenét, viszont nagyon válogatós vagyok, ezért kevés előadót hallgatok. A kevesek egyike a Florence and The Machine. Ez a brit formáció igazából már az első album óta ugyanazt csinálja: Florence Welch szép szövegeit ízléses popzenévé formálja. A hangszereléstől kezdve a hangulatig egységes a diszkográfia, mégis, ahogy hallgatja az ember, érzi benne a megújulást és a haladást.

Nincs ez máshogy az új Mermaids c. számmal sem. Első belehallgatásra azt gondolnánk, hogy ez is csak egy újabb Florence and The Machine szám, ez mind ugyanolyan, 'satöbbi. Ismerős akkordmenetek, ismerős hangszerelés, ismerős hangulatok, valahogy mégis egy kicsit más köntösben, mint eddig. Eddig sokkal elvarázsoltabb hangulatuk volt talán, viszont az utóbbi lemezeiken egyre táncosabbak a számok, néhol már-már rockzenei elemeket is csemplésztek beléjük. A Mermaids pedig mintha kicsit megint valami új lenne.

Az elején az atmoszféra nagyon ismerős, de ahogy haladunk előre, annak ellenére, hogy klasszikus, sokrefrénes "sláger-formátum" -ról van szó, érezzük, hogy A-ból B-be jutunk. Hamar azt hisszük, hogy az első refrénnel itt a csúcspont, de nem. Emelkedik, gyönyörű ívben emelkedik. Ezt az amúgy egészen minimalista hangszerelés apró, de hatásos változásai biztosítják, amik egyébként önmagukban nem érdekesek, mégis kiadnak valami szép, kerek egészet. A dobok egyre előrébb törtető menetelését a fúvósok és a csilingelő zongorafutamok teszik mégis organikussá és valahogy drámaian lélegzővé. A számot sóhajtás-szerű utolsó nagy instrumentális gesztus zárja le, amit hatásvadásznak is lehetne bélyegezni, de sikerült úgy megcsinálni, hogy természetes legyen.

Ez ismét egy olyan dal, ahol a zene nagyon szorosan fűződik eggyé a szöveggel, ami, ahogy ezt Florence-től talán már meg is szokhattuk, ismét nem pusztán egy dalszöveg, hanem költemény. Költemény a függőségek feldolgozásáról. Költemény a szerelemről. Költemény, ami érzelemdús, utalásokkal teli és sok-sok értelmezési lehetőséget ad. Emellett, ahogy egy jó dalszöveg, rendkívül jól átérezhető mindenki számára.

Ahogy már oly sokszor, a Florence and The Machine ismét megmutatja, milyen is az igényes popzene: sokadszor hallgatva sem válik unalmassá, zenei egyszerűsége ellenére az apró részletei érdekes egésszé állnak össze. 



© 2023 | milyenlett? blog
Powered by Webnode
Create your website for free!